Kaszida a rózsáról
A rózsa
sose vágyik a pirkadásra:
szinte örökké válva ágán,
vágyik valami másra.
A rózsa
sose vágyik árnyra, tudásra:
test és álom határán
vágyik valami másra.
A rózsa
sose vágyik a rózsára:
lebegve az ég simaságán,
vágyik valami másra.
Fordította: Weöres Sándor
Kaszida az arany leányról
Fürdött – körötte árnyak –
az arany lány, s a sápadt
habok aranyra váltak.
Az algák és az ágak
a lányt csodálva álltak,
s a zengő csalogány csak
dalolt, dalolt a lánynak.
Immár az éjre vártak
a hegyek, a kopárak,
ezüstösek, s a fáradt
szelek suhogva jártak.
A habok: tiszta fátylak
fehér testén a lánynak,
s a víz lobogva áradt.
Az álmok szerte szálltak,
hűs hajnal fénye támadt,
és jött a gyász, a bánat,
karján dermedt virágok.
Könnye pergett a lánynak.
Elnyelték őt a lángok,
s megsiratták az ágak
között a csalogányok.
A víz átadta sápadt
aranyfényét a lánynak,
fehér kócsagmadárnak.
Fordította: Lothár László
Gitár
Lassú rívásba
kezd a gitár.
Széttörnek a reggel
Kelyhei már.
Lassú rívásba
kezd a gitár.
Csitítani kár.
Hallgatni nem tud,
Zokog, ha fáj.
Egy hangra jár,
Mint víz sírdogál,
Mint hófúvásba
Szél sírva száll.
Hallgatni nem tud,
Zokog, ha fáj.
Jaját zokogja
Távoli tájért.
A Dél izzó homokja
Fehér kaméliákért.
Hogy alkony ez, s hol volt a hajnal,
Hogy a nyíl sehova nem talál,
S az ágon az elhallgatott dal,
Első halott madár.
Ó, szív, gitár!
Öt húrral, öt karddal
Járt át a halál.
Fordította: Vas István
Címkép: cgtrader.com
